…avagy napjaink japán lelki pásztora a pult mögött.

Ön gyakran jár templomba? Vagy csak hébe-hóba, amikor valami nyomja a szívét és egyfajta lelki megkönnyebbülésre vágyik? Nos, a kérdés talán nem is olyan morbid, ha nem a vallási bigottság, hanem a lelki nyugalom és egyensúly felől közelítjük meg a dolgot.

De valljuk be, hogy rohanó világunkban nehézkes nagyon valami újat felvenni a napi mókuskerék mellé, azaz külön időt szakítani elmenni, megcsinálni, végighallgatni és még mit nem csinálni, amivel folytathatnám a sort.

Japánban van egy bár, ahol a vendégek a pohárka szakéjuk, sörük, whisky-jük - vagy amit épp rendelnek- mellett szabadon kiönthetik a lelküket is. És nem is akárkinek, hanem egy szerzetesnek, aki koktélt kever nekik a bárpult mögött.

japán szerzetes zazen mindfullnes buddhizmus lelki béke mentális egészség
Fujioka Yoshinobu, japán szerzetes épp sékeli az italt a vendégeinek…

Fujioka Yoshinobu (ejtsd: Fudzsioka Josinobu) egy buddhista szerzetes, aki a bárjában több buddhista irányzat szerzetesit is maga mellé gyűjtve akar a vendégeinek egy ún. „megnyugvás szigetet” biztosítani.

Nem is rossz ötlet, hiszen napjainkban szinte az egész világ rohanásban van. Egyre népszerűbbek a mindfullnes meditációs applikációk, a különböző terápiák és a belső lelki egyensúly megvalósítását és megtartását ígérő előadások. Ugyanakkor a buddhista szerzetesek hivatásuk révén nap mint nap gyakorolják a lelki edzést. A gond csupán csak az, hogy nincs megfelelő találkozási pont a „szolgáltatást nyújtó és igénylő” oldal között. Régen persze, mint minden, másképp volt. Napjainkban már a szigetországban sem menő templomba járni, főleg nem a fiatalok körében. Egyébként sincsenek a hagyományos értelemben vett vasárnapi misék, csak bizonyos alkalmakkor van kapcsolat a vallással.

A lelki béke, a mentális egészség viszont rendkívül fontos: nem véletlenül hangsúlyozzák a szakemberek, hogy a testi bajok nagy részben akkor jelennek meg, amikor az ember mentálisan megsérül.

Fujioka szerzetes is tisztában van mindezzel, sőt azt is tudja, hogy a japánok egyre nagyobb többségének nincs lehetősége megosztani a búját baját közvetlenül szemtől-szemben valakivel, akitől esetleg tanácsot is várhatna a gondjai megoldására. A japáni kulturális beállítottságból adódóan is az emberek többsége ugyanis nem szívesen osztja meg családtagjaival, közelebbi kollégáival vagy barátaival a belső, lelki problémáit, mert „kímélni” akarja a hozzá legközelebb álló személyeket a saját gondjaitól. Igy aztán sokan az interneten keresnek menedéket (lásd: öngyilkos társat keresők fórumai stb.) és ismeretlenül, arctalanul próbálnak kapcsolatokat teremteni.

A buddhizmusnak – a valláson túl, van egy nagyszerű oldala : élet szemléletet és nem utolsó sorban ehhez gyakorlati útmutatást is próbál adni a szerzetesek és a szútrák, valamint a zazen meditáció által. Bárki előtt nyitva áll az út, csak rá kell lépni az ösvényre.

Fujioka szerzetes pedig ebben segít a bárba látogató vendégeknek. Nem kell külön elmenni a templomba, hogy találkozzunk egy hús-vér szerzetessel, hanem ott van ő a bárban, ahova egyébként is betérnek a munkából hazajárók. És milyen jó, hogy ott van! Sokkal könnyebb szóba elegyedni a „szakemberrel” rizspálinka ivása közben, mint mondjuk egy tömjénfüstben úszó hideg templomban.

És Fujioka puritán egyszerűséggel válaszol a kérdésekre: hogyan válasszak magamnak hobbit, ezt is meg azt is meg amazt is kipróbálnám – hangzik el a kérdés a vendég szájából. Fujioka pedig megjegyzi pár szóban mialatt hevesen sékeli a koktélt: egymás után sorrendben. Aztán idővel kiderül, hogy mihez is van kedvünk, időnk és pénzünk a leginkább. De egyszerre csak egy dologra érdemes fókuszálni.

A szavak vagy gazdára lelnek vagy nem. De a lényeg, hogy elhangzanak. És lehet, hogy egyszer majd visszacsengenek valaki fülében. – véli Fujioka és hozzáteszi, jó ha az ember összekötheti a kellemest a hasznossal….

Köszönöm a figyelmet.