A világon elsőként, 1959-ben dobta piacra a Meiji Seika Kaisha Limited a dobozba zárt feketét, ami tiszta, cukor-és minden mástól mentes feketekávé volt 200gr/adag kiszerelésben. A következő állomás 1969-ben volt, amikor az UCC Holdings Co., Ltd. jelent meg a dobozos tejeskávéjával, amivel megtette döntő lépését a máig tartó és fejlődő dobozos kávé-gyártás és árusítás gigantikus bizniszében.
És ez most miért érdekes? Megint egy olyan példa van előttünk, ahol Japán importál valami újat, külföldit magához, -ebben az esetben a kávét, aztán azt úgymond „japánosítja”, egy kicsit átvariálja és egy merőben új terméket dob a piacra, amivel visszahódítja a terméket a világnak.
De hogyan is indult a történet? A 60-as években még kicsi palackozott üvegekből itták a tejet. Ez máshol is így volt, nem újdonság. Aztán bejött egy újítás, mégpedig hideg tejeskávé került az üzletek polcaira, ami a japáni melegben kifejezetten sikeres volt. Innen már csak egy apró lépés, hogy a tartalmat nem üvegbe, hanem (konzerv)dobozba öntötték – igen, úgy mint a dobozos sört.
No és miért jó ez? Mint közismert a konzervben tárolt ételek és italok szinte sosem romlanak meg, a készítéskori állagukat, zamatukat, ízüket tökéletesen megőrzik. Igy van ez a kávéval is.
Egy apró kitérővel hadd mondjam el, hogy a spanyolok pl. kifejezetten úgy választják a boltjaik polcáról a halkonzerveket napjainkban, hogy a gyártási időponttól legalább fél év teljen el. Addigra érnek össze ugyanis az ízek és minél „öregebb” egy konzerv, az annál finomabb.
Köszönöm a figyelmet.
folytatása következik
Vélemény