Japán-window

aminek Magyarországon is jövője lehet….

A felhőben tárolt ruhatár megvalósításának ötlete vajon kinek a fejéből pattant ki? Bárki legyen is az, a szigetországban ráharaptak és egyre inkább terjed ez az új modell.

Miről is van pontosan szó? A koncepció abból indul ki, hogy „Ön valahogy nem hord mindig ugyanolyan ruhát?”. Ráadásul, ha kiszámoljuk, hogy mennyi időt töltünk el azzal, hogy boltról-boltra járunk vagy épp az interneten szörfözünk azért, hogy megtaláljuk a nekünk tetsző darabot, amit aztán lehet, hogy egy idő után megununk, és a holmi a szekrény mélyén köt ki, akkor bizony már megláthatjuk a fantáziát a felhő-ruhatár koncepciójában. Minderre ugyanis már nem lesz szükségünk!

Az új szemlélet a szigetországban

Magyarországon a rental üzleti modellnek még kifullad a megléte az autó-a motorcsónak, a jelmez, a videó vagy dvd/ blueray és persze a nyári bungarló kölcsönzésben.

De lássuk csak, miért is jó nekünk, ha bérlünk vagy kölcsönzünk valamit? Nem csak Japánban, de a világ más részein is egyre inkább terjed egy egyfajta minimalista világszemlélet. Főleg a fiatalok, de az X generáció is már egyre inkább meg akar szabadulni a klasszikus értelembe vett tulajdon terhétől. Nem kell saját autó, saját lakás, hétvégi ház és miegymás. Ennek a gondolkodásmódnak az extrém változata az, amikor a japán fiatalok csak ülnek az üres szobájukban a laptopjukkal, némelyiküknek még hűtője sincs, ha megéhezik akkor leugrik a legközelebbi éjjel-nappali ún. convenience shop-ba vagy a szupermarketbe (a japán ABC?) ételt vagy a vacsora hozzávalót megvenni. Se mosógép, se porszívó: helyette egy seprű és a lapát és a kádban hagyott meleg víz, amit az előző este használt az illető fürdéskor. (A meleg víz tiszta, ezt ugyanis csak a testük öblítésére használják a japánok, ill. a tiszta testükkel ülnek csak bele a forró vízbe.) Tehát így is -azaz kézzel a kád vízében is ki lehet mosni. Ennek az életvitelnek a hátterében még egy érdekes szemléletmód is megtalálható, a „fubeneki” (japánul), ami annyit tesz magyarul, hogy a kényelmetlenségből nyert haszon. Erre az életszemléletre már új szó is van Japánban. Amikor a világunk egyre inkább abba az irányba tart, hogy szinte mindent könnyedén elintézünk, helyettünk gépek garmada dolgozik, addig mi csak elkényelmesedünk, elhízunk és elfelejtjük azokat a tevékenységeket, amelyek még 50-100 évvel ezelőtt az életünk szerves részei voltak. Rengeteg applikáció érhető már el okostelefonra, ami leméri, hogy 1-1 tevékenység elvégzése mennyi kalóriát égetett el nekünk, és hogy egy porszívózás például hány kanál puding-energiának felel meg. A fubeneki hívei nem kérnek ebből, ők porszívózás helyett felsöpörnek, majd kúszva-mászva felmosnak, csak annyit főznek egyszerre, amennyit el is fogyasztanak így hűtőt sem igényelnek. Azt mondják, hogy ezzel bőven igénybe veszik az agyukat is, hiszen gondolkodniuk kell rajta keményen, hogy mit mivel készítsenek el, hogy a maradék mennyiségét a minimálisra korlátozzák.

Egy minimalista is szeret öltözködni és követni a divatot.

Igen ám, de ezek az emberek is szeretnek öltözködni és nem akarnak lemondani az újdonságok kipróbálásának öröméről sem. Arról nem is beszélve, hogy a minimalisták minimális fogyasztói igénye a gazdaság egészére is igencsak negatív hatással van. Hiszen ők nem vásárolnak, nem fogyasztanak a szó gazdasági értelmében, nem tagjai a konzumtársadalomnak. Nem cserélik le rendszeres időközönként a tévéjüket, nem vesznek új autót és nincsenek kütyük sem. És itt jön ez a varázslatos ötlet: ahhoz, hogy mégis átéljék az újdonság varázsát, kölcsönbe kell nekik azt adni, amit ők kölcsönbe is vesznek.

 Ha megnézzük jobban a japán gazdaság fogyasztói mutatóit, akkor bizony szembetűnik a csökkenő görbe, ami úgy 2005 óta folyamatosan egyre csak mélyül.

Magyarán, nem csak a minimalistákról van tehát szó. Hanem arról, hogy minden mindennel összefügg, tehát mint közismert Japán a világ legelső matuzsálem társadalma. A népesség elöregedése és a népszaporulat csökkenése itt sajnos már megállíthatatlan. És tudomásul kell venni azt a tényt is, hogy a gazdagok és a szegények közötti – az a bizonyos gazdasági olló, a jövedelemkülönbségek egyre szembe tűnőbbek. És ez így van Magyarországon is és sok más környező európai országban is.

A fent körvonalazott modell tehát otthonra lelne Európában is. Csak egy kis szemléletváltásra lenne szükség.

A modell lényege

A modell lényegét konkrétan a felhőben tárolt ruhatár példáján szeretném bemutatni. Egy vállalkozás, ami a klienseknek csomagokban árulja a szolgáltatását. Van mini csomag, heti háromszoros használattal, havi csomag heti 5 napos használattal, és féléves – és éves csomag is akár.

A kliens kitölti online az űrlapot, a részletekbe menő kérdésekkel, hogy milyen színt, stílust preferál és mit szeretne esetleg kipróbálni, amihez eddig nem nagyon volt meg a mersze vagy a pénztárcája, hogy egy nevesebb kollekcióból válasszon.

Egy hivatásos stylist – az Ön/ kliens tanácsadója összeállít Önnek egy teljes szettet figyelembe véve a divattrendeket, és az Ön személyes igényét. Majd megérkezik Önhöz a futár-csomag.

 Azzal a rendszerességgel, ahogy megrendelte. A stylist figyeli az Ön visszajelzéseit, hogy mi mennyire nyerte el a tetszését, van-e esetleg további kívánsága. És Ön minden nap „ragyog” a munkahelyén, hiszen amint tudjuk „nem a ruha teszi az embert”, de a japáni felfogás szerint „Lehet, de azért mégis. Mert, ha mi magunk jól érezzük magunkat a bőrünkben, azaz a ruhánkban, az bizony a személyiségünkre és a hangulatunkra is egyaránt kihat”!

Vallja csak be, kedves olvasó, hogy máris kipróbálná!! Főleg úgy, hogy mindezért annyit kellene csak fizetnie, mintha venne például két márkás öltönyt. Vagy még annyit se? A csomagtól is függ, amit választ.

A stylist természetesen híres márkák termékeit is beválasztja az Ön ruhatárába, így Ön átélheti az érzést egy napra, amit mondjuk Paris Hilton is érez amikor egy Gucci táskával libeg a sztríten. A honlap természetesen feltünteti a márkákat, hogy mikből válogatnak, ill. a kínálatuk folyamatosan bővül. A marketingesek kielemzik a kliensektől jövő visszacsatolásokat és ennek tudatában vesznek be még kevésbé ismert új márkákat is. Tehát biztosítva van az újonnan jövő brand-eknek is a megjelenés.

A felvett ruhára, kiegészítőkre persze vigyáznia kell, mint a szemünk fényére, ha megrongáljuk, leesszük vagy elszakítjuk a kölcsönvett ruhadarabot, akkor bizony azt ki kell fizetni. De ha még ez elő is fordul, akkor is jobban jön ki a kliens, mintha egy akkora ruhatárat tartana otthon, amiből minden napra más-más outfittet koordinálna össze magának.

 A Steve Jobs féle üzletemberek (akiknek kínlódás az öltöny mellé egy nyakkendő választás és inkább puritán módon egy magasnyakú pólóban élnék le az életüket) és üzletasszonyok is tökéletesen meg vannak elégedve, hiszen a stylist leveszi a vállukról a nagy feladatot, hogy mit mivel párosítsanak – ami azért valljuk be sokunknak, főleg a női nem képviselőinek egy tortúra. És az idő pénz, ráadásul nem használjuk feleslegesen az energiánkat feleslegesnek tűnő döntések hozatalával.

No mit szól? Sikerült meggyőznöm? Kipróbálná Ön is? Még a tisztíttatással sem kell foglalkoznia. Csak visszaküldi a levetett holmit a dobozban. Vagy érte jön rendszerességgel a futár, ha úgy rendeli meg a webáruház csomagját.

Amiért Richard H. Thaler az idén közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott, azt az elvet Japánban már régóta alkalmazták.

Muraközy Balázs, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontja Vállalati Stratégia és Versenyképesség kutatócsoport vezetője foglalta össze írásában mindenki számára érthetően és világosan Thaler kutatásainak eredményeit, amiből én most egy fontos momentumot szeretnék kiemelni.

És ez az ún. „kezdőkészlet-hatás”, azaz hogy többre értékelünk valamit, ami már a miénk, mint ami nem.

Mit jelent ez a felhőben tárolt ruhatár modell esetében? Nagyon egyszerű: amikor megérkezik a csomagunk, és felvesszük a ruhát, ami ne adj isten még egyszeriben a szívünk csücskében szállásolja el magát, akkor egyfajta kötődés alakul ki a ruha és a viselője között. Nem mindig persze, de ha különösen elnyerte a tetszésünket, akkor biztosan! Vagyis felébred bennünk a vágy, hogy MEGVEGYÜK azt a darabot, hogy máskor is fel tudjuk majd venni vagy mert különösen lenyűgözőnek látjuk benne magunkat.

És a weboldalunk természetesen nem zárkózik el ezen lehetőség elől sem, nem erőlteti a vásárlást, csak egyszerűen „odabiggyeszti” a gombot, hogy a szemünk előtt legyen.

Vagy egyszerűen csak felébredhet bennünk az érdeklődés, hogy ellátogassunk az általunk már kipróbált és jónak tartott márka weboldalára vagy elmenjünk közvetlen a shopjába szétnézni egy kicsit.

A modellnek nagy bizniszértéke van, természetesen nem csak ruhával működik, Japánban már így lakásokat is értékesítenek. Vagyis lakjon egy hónapig a mintalakásban, utána döntse el, hogy megveszi-e vagy sem. Még a havi rezsit is mi álljuk! – hangzik a szlogen. És az egy hónap alatt megismerhetjük, „belakhatjuk” a lakást, amitől aztán lehet, hogy nehéz lesz már megválni?

Ön mit venne kölcsön? Vagy messzebb megyek, mit adna kölcsönbe?

A japáni bizniszmodellek elsőre néha bizarrnak tűnnek, azonban jól átgondolt filozófia, marketingstruktúra és nem utolsó sorban bizalom van mögötte. Igen, csak úgy működik, ha megvan a bizalom mindkét oldalon, vagyis a szolgáltatást nyújtó és a szolgáltatást igénybe vevő között. A bizalom pedig nem csak úgy terem, hanem ki kell építeni. Mint minden üzletet.

Köszönöm a figyelmet.